Az albánok az Albániában élő emberek, Koszovó (Oroszország nem ismeri el Koszovót külön államként), Macedónia, Szerbia, Montenegró, vannak Albán diaszpórák más országokban, különösen Olaszországban, Németországban, Svédországban, Franciaországban és más országokban. Az Albán nyelv dialektusai és a Néprajzi jellemzők szerint az albánok gegekre (északon, Shkipenia a Geg nyelvjárásban) és Toskovra (délen, Shkperia a Toskov nyelvjárásban) oszlanak. Az albánok antropológiai típusai közül a brachycephalic (Dinári vagy Adriai antropológiai típus) érvényesül (különösen északon és keleten). Az " albánok "név az albus – latinul" fehér "és az alp –" magas hegyi " kelta szóból származhat, ezért az Alpok hegyei, német. Alpen, Francia. Alpes, ital. Alpi. Vagyis az "albánok" név más népek számára a fehér magas hegyek lakóit jelentheti. Fehér hó és jégsapkák gyakran megfigyelhetők a hegyek csúcsain.

Nyilvánvalóan voltak kapcsolatok a kaukázusi Albánia (egy ősi állam Kelet-Kaukázusban) és a balkáni Albánia (modern) között is. Az albánok indoeurópaiak, közel állnak az eltűnt Illírekhez, Messapákhoz és Trákokhoz. Az illírek ősi indoeurópai törzsek a Balkán-félsziget északnyugati részén (dalmaták, Ardiak, Pannoniak stb.), valamint az Apennine-félsziget délkeleti részén (Iapigi, Messaps stb.). Illír nyelv, az indoeurópai nyelvcsalád külön ága. Két fajta képviseli: Balkanoillyrian (a Balkán-félsziget északnyugati részén) és Messapian (a Kr. E. 6. század feliratai E.-1. század, Olaszország délkeleti részén fedezték fel) nyelvek.

A 3. század végétől az ie 1. század végéig az Illíreket a rómaiak meghódították és romanizálták. A Messapes dél-olaszországi törzsek, akik valószínűleg Krétáról vándoroltak KR. e. 10. -9. században. Trákia egy történelmi régió a Balkán-félsziget keleti részén, az Égei-tenger, a fekete-Marmara-tenger között (az ősi lakosság nevéből – trákok). Trákok, az ősi indoeurópai törzsek egy csoportja (dákok, Audris, Getae stb.), akik a Balkán-félsziget északkeleti részén és Kis-Ázsia északnyugati részén laktak. A nagy migráció során a népek keveredtek más törzsekkel, és a bolgárok, románok, albánok és más népek kialakulásának egyik etnikai elemévé váltak. Trák nyelv, az indoeurópai nyelvcsalád külön ága. Az írott műemlékek (egyes szavak, glosszák és rövid feliratok) az I. évezred közepére nyúlnak vissza. Az I. évezred első évszázadaiban. A Balkán-félsziget északnyugati részét és az északi szomszédos területeket illírek, az északkeleti – trákok, a déli – görögök (hellének) lakták. A korai Vaskort Nyugat-Európában az úgynevezett Hallstatt—kultúra jellemzi, amely ezt a feltételes nevet Ausztria nyugati részén található Hallstatt városától kapta, amelynek közelében kiterjedt temetkezési helyet fedeztek fel, amely Közép-Európa legrégebbi vastermékeit tartalmazza, KR.E. X-VI. Ugyanebben az időszakban sóbányákat is felfedeztek itt, amelyekben számos, akkoriban a bányászatban használt eszközt találtak. A hallstatti kultúra fő elterjedési területe egybeesik az illír törzsek, részben a kelták letelepedésének területével. De Hallstatthoz hasonló műemlékeket találtak a Balkán-félszigeten, Kelet-Európa területén, Dél-Németországban és Franciaország keleti peremén is. Az Ibériai-félsziget és Olaszország korai Vaskorának kultúrái közel állnak a hallstatti kultúrához. A vaskor Olaszországban a Kr.e. 10. században kezdődik. Szicília szigetén a kultúra ebben az időszakban nyilvánvalóan az Égei-tengeri világ folyamatos befolyása alatt alakul ki. Dél-Olaszország kultúrája, valamint a Picene régió (Közép-Olaszország) az illír Befolyás jeleit mutatja. A trákok Kis-Ázsia északnyugati részén telepedtek le, Kr.E. 7. században pedig a Trériaiak trák törzse a Cimmeriekkel együtt betört Lydia területére. Azonban csak miután Lydia kétszer kapott segítséget Asszíriától, és a Cimmeriaiakat meggyengítették a szkítákkal való összecsapások, a Lydiaiak nyertek. A Cimmeriaiak hatalma megtört. A kimmerek maradványai Kis-Ázsia északkeleti részén telepedtek le, ahol fokozatosan összeolvadtak a helyi lakossággal. A Görögországtól északra fekvő Balkán-félsziget fő lakossága helyi trák mezőgazdasági törzsek maradtak, amelyek fejlettségi szintje már meglehetősen magas volt. A Romániában talált bronz-és különösen aranytermékek gyártásuk meglehetősen fejlett technikáját jelzik; az egyes vasszerszámok használata a Kárpát-Duna országaiban már a szkíták ide érkezése előtt ismert volt. A helyi törzsek már régóta kapcsolatban állnak a hallstatti kultúra törzseivel, valamint a Balkán-félsziget déli részén található Görög törzsekkel, amelyek befolyása azóta különösen észrevehetővé vált. Ezért lehetséges, hogy a szkíták által az általuk meghódított helyi törzsekből származó Befolyás nagyobb volt, mint amit ők maguk gyakoroltak rájuk.

A vas terjedése a Balkánon hozzájárult a mezőgazdaság további fejlődéséhez, amely itt keletkezett a neolit időszakban; az első évezred első felében kezdett széles körben elterjedni az eke-gazdálkodás. Az eszközök fejlesztése hozzájárult a kézművesség – fegyverek, kovácsolás, üveg, fazekasság-fejlesztéséhez; a fazekasság azonban sokáig nyers és primitív maradt, mivel a fazekaskereket még nem használták ezekben az országokban.

E. első évezred első felében észrevehető változások történtek a helyi illír és trák törzsek társadalmi struktúrájában. Ennek az időszaknak a települései falvakból és kis erődítményekből álltak, amelyek a területet uraló magaslatokon helyezkedtek el. Ezeknek az erődítményeknek az ásatásai-amint már említettük-számos fémterméket tárnak fel, beleértve az aranyból és ezüstből készült ékszereket, valamint a kiváló minőségű kerámia mintákat. A falvak ásatásai nagyon kevés fémterméket eredményeznek; az ékszerek szinte hiányoznak; a fazekasság primitív és szinte megkülönböztethetetlen a neolitikum idején termettektől. Nyilvánvaló, hogy a törzsi nemesség az erődítményekben élt, a hétköznapi közösség tagjai pedig a falvakban éltek. Ez a balkáni törzsek tulajdonának és társadalmi rétegződésének messzemenő folyamatát jelzi. A törzsi nemesség szétválasztásának ténye, amely nyilvánvalóan a bronzkorban kezdődött, szintén megerősíti a gazdag és szegény temetkezésekben található edények különbségét. De a primitív kommunális rendszer fokozatos bomlása nem vezetett a Kr .E. első évezred közepéig. az osztálytársadalom kialakulása felé a Balkánon (Görögország kivételével). A dél-trák törzsek, akik a modern Bulgária területén laktak, ahol az államok kialakulása a Kr.e. V. században kezdődött, a legközelebb álltak ehhez. A görög gyarmatosítók kapcsolatai a helyi törzsekkel, amelyek még nem élték túl a primitív közösségi kapcsolatokat, ebben az időben nagy jelentőséggel bírnak. Ilyen a görögök kapcsolata a Balkán-félsziget trák törzseivel, a dél-itáliai és szicíliai helyi törzsekkel, a keltákkal és az Ibériaiakkal, akik az ősi időkben Franciaország és Spanyolország modern területeit lakták, a szkítákkal, helyekkel és másokkal, a fekete-és Azovi-tenger partján fekvő törzsekkel. A görögök békés kapcsolatokat létesítettek a helyi törzsek sokaságával a kereskedelmi csere alapján, ami hatalmas előnyökkel járt a kolóniák számára, de gyakran előfordultak katonai összecsapások is.

E. 7. -3. században a görögök számos kereskedelmi és mezőgazdasági települést alapítottak-kolóniákat az illírek településének területén. Ezután a hallstatti közösség szétesik; kialakul egy kelta-trák Laten kultúra, amely ellenséges az Illírekkel szemben. A kelták északról kezdik az Illíreket, keletről pedig a görögöket. A kelták részben visszaszorították az Illíreket, részben asszimilációnak vetették alá őket. E. 3.században, amikor az illírek konfliktusba kerültek a rómaiakkal, többnyire a pogány rendszer bomlásának szakaszában voltak. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a modern albánok az ókori illírek leszármazottai. Az illír kultúra műemlékei megmaradtak Ausztriában, Albániában, Olaszországban, Macedóniában, Szerbiában.