A kereszténységet lehetetlen elképzelni központi alakja nélkül – Jézus Krisztus, a Megváltó. Jézus a héber név görög átírása Yeshua, rövidítve Yehoshua, jelentése "Jehova segítsége", vagy"Megváltó". A "Krisztus" szó a héber "Mashiach" (felkent) szó görög fordítása, szó szerint "olívaolajjal felkent".

Mivel az Isten Fia, ő született egy halandó nő-a Szűz Mária – ennek eredményeként, ő nevezte magát az Isten Fia, és-az emberi.

Az evangélium / Lukácstól / így írja le: egyszer volt (szűz) Maria és férje, József, egy asztalos, akivel csak részt vett (a Talmudban, a zsidó törvények gyűjteményében azt mondják, hogy az Eljegyzés nemi közösülés útján történik, és egyébként három éves kortól kezdve elvégezhető, ugyanazok a szokások vannak más népek között, például a kazahok – "zhastai-kudalasu" – a menyasszony és a vőlegény gyermekkori elkötelezettsége, a kiskorúak házassága.

A híres holland filmrendező, Paul Verhoeven, aki az "alapvető ösztön" filmet forgatta, 2008-ban megjelent "Názáreti Jézus: reális portré" című könyvet írta, amelyben azt állítja, hogy Jézus Mária fia és római légiós volt, Júdás pedig nem árulta el Krisztust, hanem csak az utasításait követte.

És Gábriel angyal megjelent Máriának (héberül – "Isten embere"), és közölte vele, hogy makulátlanul fog foganni a Szentlélektől, és a fia lesz a Megváltó. A keresztény egyház pontosan 9 hónappal az Angyali üdvözlet után ünnepli Krisztus születését-március 25-én (április 7-én), ami bizonyos gyanúhoz vezet, hogy ez nagyon hasonlít a terhességhez, és az ikonok alapján Jézus rendkívül hasonlít Gabrielhez. AS Puskin a "Gavriiliada" című versében paródiát adott ennek az evangéliumi történetnek, amelyért a cári hatóságok megtorlásnak vetették alá a felmondás miatt.

Pásztorok vagy mágusok (csak Máté és Lukács Evangéliumaiban említik), akik eljöttek a jászolba (állateledel), ahol Jézus volt, valójában Máriát József házasságtörés miatt kiűzte, tehát Jézus a jászolban volt, ezek nem mások, mint a Pártus Királyság ügynökei (akkor Perzsia, modern Irán), amely háborúban állt Rómával, Palesztina pedig olyan terület volt, amelyért nyílt és titkos háborút folytattak. A zsidók akkori királya, Heródes Róma pártfogoltja volt, a pártusok megpróbálták rábeszélni az együttműködésre, de kudarcot vallottak. Aztán új királyt kezdtek keresni a született gyermekek között. Ezt az ősi szokást például megőrizték a buddhizmusban, és Heródes, miután megtudta a mágusoktól (Máté 2:2), elküldte a csecsemők megölésére (ezt csak Máté említi), és a "Szent Család" Egyiptomba menekült. De ha csak a vallási gondolkodás logikájából indulunk ki, akkor hogyan magyarázzuk meg, miért mentek hozzá egyáltalán!? Szükséges volt egyenesen a rendeltetési helyre menni!

A Szűz Mária időben született egy csecsemőnek, akit Jézusnak neveztek, és akinek a mágusok (Máté 2,1-12) vagy a pásztorok (Lukács 2,8-18), vagyis az álruhás pártusok ügynökei imádkoztak. Maria egy név nem csak Mariam ("lady of the sea" egy arámi szó, hasonlítsa össze a neve Latin eredetű – Marina – a tenger), hanem Mária – keserű, szeretett, makacs – héber eredetű, így a gyászolók hívták a keleti. Például három Mária, vagyis a gyászolók gyászolták Krisztus halálát. Van egy nagyon nem szeretett az egyház, és ezért egy kevéssé ismert változata a leírt események által leírt klasszikus történészek Justin, Tertullian, Kelsus (Celsus), Origen, valamint a Talmud, amely szerint a Názáreti Jézus volt a törvénytelen fia egy paraszt nő Mária egy szökevény római katona Panther, akivel a férje (József) Ezt követően, összhangban a zsidó törvények, elvált. Egy modern orosz tudós, a Történelemtudományok doktora, Borisz Sapunov a bizonyságelmélet módszere alapján azt állítja, hogy Jézus Krisztus apja görög volt. Összeállította Krisztus szóbeli portréját, és elküldte különböző kriminológusoknak és antropológusoknak, következtetésük ugyanaz – ez az ember a görög-Szíriai típushoz tartozik. Erre utal az evangélium: amikor teljesen elvi vita folyik Jézus és a farizeusok között, akiket a hivalkodó jámborság különböztetett meg, ők, mintha egyébként kijelentenék Jézusnak: "nem paráznaságból születtünk", amely után a konyhai veszekedések legjobb hagyományai szerint azonnali átmenet következik a személyiségre. Azt mondta nekik:" az ördög fiai", azt mondták neki:" az ördög benned van", amellyel elváltak /János, 8, 41-52/. Elvileg ez teljesen lehetséges, ha figyelembe vesszük néhány furcsaságot: például Jézus nem engedte meg a tanítványnak, hogy eltemesse apja testét: "hagyja a halottakat eltemetni halottaikat" /Matthew 8, 21-22/ (a Pártusoknak zoroasztrianizmus vallása volt, ahol a holttesteket nem a földbe temették, hanem a csend különleges tornyaiba helyezték – dakmas, ahol madarak megeszik őket, a megtisztított csontokat a torony közepén lévő mély kútba öntik, tehát a "tiszta elemek" – víz, tűz, föld, levegő, nem nem érintkeznek a "tisztátalan" holttesttel, a temetkezések hasonló elemeit a régészek találják a sintashta-Arkaim kultúrában a déli Urálban). Mózes ötödik parancsolata: "Tiszteld atyádat és anyádat…", amelyet maga a Megváltó idéz egy kicsit később / Matthew, 19, 19/. Vagy "egy élő kutya jobb, mint egy halott oroszlán"? Az Avesta-ban, a zoroasztrianizmus fő könyvében, A Vendidad első könyvében két fejezetet szentelnek a kutyának, és különböző előírásokat a kutya kezelésére, a kutya megölésére, súlyosabb büntetés következik, mint egy ember megölésére. A kutya nyilvánvalóan totemikus állat volt az ősi indoeurópaiak között.

Mindenesetre teljesen lehetséges, hogy Jézus gyermekkora messze nem volt felhőtlen. Részben ezt jelzi a híres "Nincs próféta a hazájában" /Máté,13,57; Lukács, 4, 24/, részben pedig a barátságtalan, enyhén szólva, az anyjával és testvéreivel szembeni hozzáállás (Jézusnak testvérei voltak) /Máté,12,46-50/. A Szeplőtelen Fogantatás tézisét csak a harmadik Ökumenikus Tanácsban fogadták el 431-ben .

Még az illegitimitás gyanújának árnyéka is nagymértékben megmérgezheti egy kis zsidó életét, és ebben az esetben Krisztus személyiségét, amely az Általános elidegenedés környezetében alakult ki, és még egy kis örökletes hajlamot is biztosított.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy a Megváltó mindent előre látott, és tizenkét tanítványt-apostolt választott ki magának, biztonságosan elmondhatjuk, hogy Iskarióti Júdás nemcsak a sátáni akaratot teljesítette /Lukács 22, 3/, mint "Isten gondviselése", és talán emberi (más szóval egy jól megtervezett provokáció). Ennek közvetett jelei: Jézus mondata: "amit csinálsz, csináld gyorsan" / János, 13, 27 / – és a "barát" cím, amikor minden már világos (bár előtte minden világos volt), amikor Júdás "kardokkal és karókkal" hozta az embereket, és teljesen nyilvánvaló cél/Máté, 26,50/. Talán ez magában foglalja a "Júdás csókját" és az azt követő öngyilkosságát is /Máté, 27, 3-5/. Vagyis az elmondottak alapján Iskarióti Júdás tragikusabb alak lehet, mint általában gondolják. Igaz, Jézus azt is mondta az apostoloknak: "egy közületek az ördög" (hazug és a hazugság atyja)/János 6, 70/. Iskarióti Júdás (Júdás-a héber idn – ből vagy Ádámból – ember, Iskariótból – a héber Ish Cariot – ból – egy Kariótából származó ember), "ish" – férj, férfi, "ishsha" – dosl. paraszt vagy feleség. Jézus Krisztus 12 apostolának egyike, aki előre meghatározott megegyezéssel áruló szerepet játszott annak érdekében, hogy a római hatóságok és a zsidó papok üldöztetésének látszatát keltse a születő keresztények szektája ellen (a "szenvedő" pszichológiai szerepe), és hogy a zsidókat az elnyomók – a nemesség és a külföldi hódítók-elleni küzdelemre ösztönözze. A prédikációk érdekesek :" aki nincs velem, ellenem van " / Matthew, 12, 30/"…Aki nem ellened van, az Neked (az apostoloknak)" /Márk, 9,40/. Egyrészt"… sokkal kényelmesebb, ha egy teve áthalad a tű fülén, mint egy gazdag ember, hogy belépjen Isten országába, "és azonnal" lehetetlen az emberek számára, de Isten számára minden lehetséges."/Máté 19, 23-26/. "… mindenki, aki hiába haragszik testvérére, ítéletnek van kitéve " / Máté 522/, és az apostoloknak, akik forró kéz alá estek: "Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek veled? meddig tűrlek még el?.."/Matthew, 17,17/. Az evangélium egyes kommentátorai a "teve" szóval értik a vastag hajókötelet; mások, akik szó szerint értik a "teve" szót, tűfülek alatt Jeruzsálem falának egyik kapuját értik, amely nagyon keskeny és alacsony. Valószínűleg ez a kifejezés egy ősi zsidó közmondás, amely megmutatja, hogy semmit sem lehet elérni (G. Dyachenko, teljes egyházi szláv szótár, Moszkva. 1900, 209. o.).